Windows - Az UDP protokoll ismertetése

A TCP/IP protokoll mellett gyakran hallani az UDP (User Datagram Protocol) nevét. Mit tud, miben hasonlít és miben különbözik a TCP/IP protokolltól? Mire és hol használható? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni cikkünkben. Az RFC 768 írja le az UDP protokollt, ami tulajdonképpen egy TCP szabvány az IP csomagok továbbítására. Ennek ellenére a TCP/IP-től jelentősen különbözik: egyszerűbb annál és kevesebb funkcióval rendelkezik.
Az UDP nem tart kapcsolatot a célállomással, ezért az adatcsomagok célba érése nem garantált. Egy csomag elvesztése esetén nincs információ a hiányról, célhoz jutása esetén pedig a sikeres fogadásról. A protokoll nem tartalmaz titkosítási vagy egyéb biztonsági eljárásokat az adatok védelmére. Ezt mindig a küldő és fogadó programoknak kell megoldani. Ebből következik, hogy ha biztonságos és titkosított adatküldést akarunk végezni, inkább a TCP/IP-t kell használnunk. Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy akkor mire jó?
Kis mennyiségű vagy valós idejű adatküldésnél jelentkeznek az előnyei. A TCP/IP-nél gyorsabb és ugyanazt az információt kisebb csomagok formájában képes továbbítani a hálózaton. Ez költségcsökkentő hatású. Alacsony adatforgalmú kommunikációhoz, mint amilyen a rendszeridő szinkronizáló szolgáltatás, jól használható. Továbbá támogatja az egy pontból több pontba irányuló kommunikációt (a fogadó oldal hiánya nem befolyásolja a küldést), ellentétben a TCP/IP-vel, amely mindig két pont között jön létre.

Az UDP portok:

Az UDP kommunikáció az úgynevezett UDP portokon keresztül zajlik. A portokhoz tartozik egy várólista. Erre gyűlnek a befutott adatok és a programok ezt a listát figyelik. Így lehetségessé válik egy alkalmazás számára egy időben több információ eljuttatása. Minden 1024 alatti portszám, előre meghatározott adatforgalmat bonyolít le. Ezt az IANA (Internet Assigned Numbers Authority) szervezet regisztrálja.
Az útválasztók gyakran úgy vannak konfigurálva, hogy UDP forgalmat ne engedjenek át, ezért inkább csak alhálózaton belüli adatküldést lehet vele megvalósítani.

UDP névfeloldás:

A TCP/IP protokollhoz hasonlóan lehetőség van névfeloldó szolgáltatásokhoz csatlakozni. Használhatók a NETBIOS névfeloldó kiszolgálók (pl.: WINS) (137-es port), a DNS (53-as port), a helyi feloldó fájlok (pl.: LMHOSTS) és a NETBIOS üzenetszórásos feloldás is. Mivel az UDP nem győződik meg az adatok célba érkezéséről, a névfeloldó rendszerek saját újraküldési lehetőségei biztosítják a hibátlan kiszolgálást, oly módon, hogy megismétlik az adatküldést, ha nem érkezik rá válasz.

Hol használ UDP-t a Windows?

Hálózatos bejelentkezésnél, névfeloldásnál és a hálózati tallózó szolgáltatásban. Ezenkívül ahol valósidejű adatküldésekre van szükség, mint például a Windows Média szolgáltatásban (NetShow Server - Player) vagy a NetMeeting-ben. Az SNMP hálózatfigyelő rendszer szintén UPD protokollt használ.
Valósidejű adatküldésben azért népszerű, mert ott a hátrányokból előnyök lesznek: a TCP minden csomagküldésnél ellenőrzi a fogadás sikerességét ezzel máris lassúbb az adatátvitel. Az UDP egyszerűbb felépítésének köszönhetően kisebb helyigénnyel tárolja az adatokat. Egy mozifilm nézésénél pedig nem számít az adatbiztonság, és egy-két csomag elvesztése sem észrevehető. Cserébe nagyobb teljesítményt kapunk.

Telepítése:

Mivel a TCP/IP rendszer része, ezért a TCP/IP protokoll feltelepítésével az UDP is bekerül az operációs rendszerbe.
A Windows 2000-ben az alaprendszer szerves része, nem kell telepíteni.