Windows - Cabinet és önkicsomagoló fájlok készítése

Tömörített cabinet és önkicsomagoló fájlokat készíthetünk, illetve egyszerű telepítőkészleteket állíthatunk össze a Windows 2000 segítségével, külső program használata nélkül. A cabinet fájlok a ZIP, ARJ, RAR, stb. állományokhoz hasonlóan tömörített formában tartalmazzák az információt. A Microsoft a Windows 95 telepítőkészletében alkalmazta ezt a formátumot először széles körben. Tömörítési aránya elmarad egy közepes sűrűségű ZIP fájlétól, de jobb, mint ha a ZIP-et minimális sűrűségűre és maximális kicsomagolási sebességűre állítjuk. Kibontását legegyszerűbben az Intézővel tudjuk elvégezni, kétszer rá kell kattintani és a megjelenő tartalmát átmásolni egy másik könyvtárba. Még egyszerűbb a helyzet, ha úgynevezett önkicsomagoló formátumot hozunk létre. Ez egy olyan tömörített állomány, amely futtatható (általában EXE kiterjesztésű) és tartalmazza a kicsomagolást végző programot is. A fájl kicsomagolása az elindításával történik, nem igényel semmilyen segédeszközt. Természetesen a beépített programmal együtt hosszabb lesz a fájl, mint nélküle.
Mi magunk is készíthetünk cabinet és önkicsomagoló fájlokat is a Windows 2000-el.
Dolgunkat leegyszerűsíti, hogy mindezt egy varázslóval tudjuk néhány lépésben elvégezni.

A varázsló elindítása:

A Start > Futtatás menübe írjuk be: iexpress. A program angol nyelvű még a magyar Windows 2000-ben is.

A kivitelezést három szakaszra fogjuk bontani:

1. Tömörített cabinet fájl készítés:

A varázsló első oldala mindhárom esetben közös: választhatunk, hogy lépésről - lépésre végig akarunk menni a létrehozási folyamaton (Create new Self Extraction Directive file) vagy egy előzőleg elmentett lépéssort akarunk betölteni (Open existing Self Extraction Directive file). Nekünk ez az első próbánk, így nem lehet előre eltárolt folyamatunk. Válasszuk az első rádiógombot és kattintsunk a "Tovább" gombra.


A második oldalon jelöljük meg a "Create compressed files only (ActiveX Installs)" menüpontot. Itt határoztuk meg, hogy egy szimpla cabinet fájlra van szükségünk. A többi menüpontot később vesszük sorra.


Következik a tömörítendő fájlok kijelölése. Csak fájlokat tudunk kijelölni könyvtárakat nem. De a fájlokat tetszőleges helyekről válogathatjuk össze az "Add" gomb segítségével.

A "Package Name and Options" oldalon nevet adhatunk a készülő fájlnak (elérési úttal együtt). Legegyszerűbb, ha a "Browse" gombbal meghatározzuk a helyét és a nevét is egyszerre. Az "Options" szekció legördülő menüjében állíthatjuk be a fájl méretét, ha mellé bejelöltük a "Create fixed size CAB file(s)" jelölőnégyzetet is. Ekkor a maximum méretet meghaladó fájlok darabolódni fognak és egy sorszámmal a nevükben lehet őket megkülönböztetni. A cabinet fájlon belüli hosszú fájlnevek használatához a "Store files using Long File Name inside Package" jelölőnégyzet beállítására is szükségünk van.

A "Cabinet Information" című ablakkal csak akkor találkozunk, ha beállítottuk a fájldarabolást. Jelöljünk ki egy elérési utat és egy nevet a létrehozandó fájlnak. Ez fogja tárolni az információt a fájlrészekről a kicsomagoláshoz.

Elmenthetjük a varázsló beállításait egy .SED kiterjesztésű fájlba. Ezt betöltve legközelebb sokkal rövidebben tudjuk létrehozni ugyanezt az állományt. Ebben a fájlban tárolódnak a főbb paraméterek, mint például a csomagolandó fájlok listája. Hasznos biztonsági másolat készítésnél, amikor mindig ugyanonnan, ugyanazokat az állományokat tömörítjük.

Ezzel össze is gyűlt minden adat. A tömörítés végén kapunk egy helyzetjelentést az elvégzett munkáról, ahol láthatjuk az eredeti fájlméretek összegét, a tömörített fájlméretet, tömörítési arányt, stb.

2. Önkicsomagoló fájlok készítése:

Varázslónk második oldalán az "Extract files only" rádiógombot kell választanunk ebben az esetben.


A következő oldalon a kicsomagolást végző program fejlécének nevét tudjuk beállítani.

A "Confirmation prompt" oldal "Prompt user with" mezőjébe beírhatunk egy szöveget. Ez jelenik meg először a kicsomagolás alatt egy "Igen" és egy "Nem" nyomógombbal. Ha a felhasználó a "Nem"-re kattint, kilép a program és nem hajtódik végre a kicsomagolás. Tipikus ilyen üzenet a "Biztos benne, hogy ...".

A kicsomagolási fázis második lépése (ha előzőleg megadtuk a "Prompt user with" paramétert) a licence szerződés elfogadtatása a felhasználóval. Egy tetszőleges szöveg fájlban tárolt szöveget adhatunk a csomaghoz a "Display a license" rádiógomb megjelölésével. A fájl kiválasztását a "Browse" segítségével tudjuk elvégezni.

Ezután a tömörítendő fájlok kiválasztása következik az előzőekkel egyezően.

A "Show window" oldalon a végrehajtás alatti ablakméretet tudjuk beállítani: default - ahogy indult a program, hidden - kicsomagolás alatt rejtve, minimized - kis méretben, maximized - teljes méretben.

A "Finished message" egy záróüzenet a kicsomagolás végén.

Adjuk meg a tömörített állomány nevét és helyét (lásd fent). Ez később egy .EXE kiterjesztésű futtatható program lesz. Van egy "Hide File Extracting Progress Animation from User" jelölőnégyzet, amelyet, ha kipipálunk nem láthatjuk, hogy a kicsomagolás milyen fázisban van. Ez különösen hosszú kicsomagolási folyamatnál nem célszerű.

Az utolsó oldalon a varázslóval végzett munkánk lépéseit rögzíthetjük egy fájlba (lásd fent).

3. Egyszerű telepítő csomagok készítése:

Ez sokban hasonlít az előzőekhez, ugyanúgy futtatható fájlt kapunk eredményül, de plusz funkciókkal kiegészítve.

A varázsló második "Package purpose" című oldalán az első rádiógomb megjelölésére lesz szükségünk ("Extract files and run an installation command").


Ettől kezdve ugyanazok a beállítások következnek, mint az önkicsomagoló archívum létrehozásánál, egészen az "Install Program to Lunch" ablakig. Az "Install program" legördülő menüből válasszuk ki azt a programot, ami a kicsomagolás után automatikusan elindul. Csak azok közül tudunk választani, amiket kijelöltünk csomagolásra.
Nem csak egy, hanem egy további programot is el lehet indítani az előző után a "Post Install Command" menüben kiválasztva.


Ismét az előzőleg megismert ablakok következnek a "Configure reboot" oldalig. Miután végrehajtódott a kicsomagolás és lefutottak a bejelölt programok, dönthetünk az operációs rendszer újraindításáról. Itt egy barátságtalan beállítást is alkalmazhatunk a "Do not prompt user before reboot"-ra kattintva, ugyanis ekkor kérdések nélkül újraindul a felhasználó rendszere. "No reboot" - nincs újraindítás, "Always reboot" - van újraindítás, "Only reboot of needed" - csak szükség esetén van újraindítás, hogy mikor, azt a telepítő automatikusan dönti el.