Windows - A NetBIOS névrendszer használata

Kisebb 5-10 gépes hálózatban jelentős költségeket lehet megtakarítani, ha a hagyományos NetBIOS névrendszert használjuk a DNS, WINS névfeloldás helyett. Nem kell a névfeloldásra külön kiszolgálót beállítani, de még csak Windows 2000 Server-t sem kell vásárolni. Cikkünkben a módszer üzembe helyezésével, használatával, hibaelhárításával és karbantartásával foglalkozunk. NetBIOS nevet már az operációs rendszer telepítése során adunk a számítógépnek. Windows 2000-ben ez megegyezik az ún. gépnévvel. Megtekinteni, illetve módosítani a Vezérlőpult > Hálózati és telefonos kapcsolatok mappa megnyitása után a Speciális > Hálózati azonosítás menüponttal elérhető ablak "Tulajdonságok" gombjára kattintva lehet a "Számítógépnév" mezőben. A NetBIOS nevek azonban nem csak számítógépeket (pontosabban operációs rendszereket) takarhatnak, hanem nyomtatókat és egyéb hálózatban működő egységeket is.
Ezek a nevek egyedileg azonosítják be az adott eszközt, nem lehet két azonos nevet használni egy hálózaton belül. Amikor egy operációs rendszer elindulásának folyamatában a TCP/IP kapcsolathoz érkezik, küld egy üzenetszórásos tájékoztatást a hálózat minden gépének, amelyben tájékoztatja őket, hogy milyen NetBIOS névvel kíván bekapcsolódni a munkába. Amennyiben ezt a nevet már birtokolja egy másik gép, az visszaüzen, a felhasználó kap egy hibajelzést és nem indult el a TCP/IP protokoll.
A NetBIOS névfeloldó rendszer használatához a Windows 2000 feltelepítése után nem kell tenni semmit, alapértelmezés szerint be van kapcsolva és használható. Ennek ellenére egy régebben telepített rendszeren előfordulhat, hogy valaki ezt megváltoztatta és ezért lehet, hogy nem működik. Ellenőrizni úgy lehet, hogy el kell tallózni a Vezérlőpult > Hálózati és telefonos kapcsolatok mappáig és ott a Helyi kapcsolat > Tulajdonságok > TCP/IP protokoll > Tulajdonságok > Speciális > WINS oldalig, itt a "NetBIOS engedélyezése TCP/IP felett" rádiógombnak kell aktívnak lenni.

A TCP/IP-re épülő NetBIOS használata mellett szóló érv, hogy gyakorlatilag minden platformon megtalálható, így minden további nélkül lehetséges vele kommunikálni a TCP/IP-t futtató Windows 2000 előtti rendszerekkel, vagy akár a Samba fájlszervert működtető Linux-os kiszolgálókkal, illetve telepítése és használata egyszerű, költség takarékos.
Hátránya, hogy a hálózatban megnövekszik az üzenetszórásos kommunikáció és ez jelentős terhelést okoz, ezért javasolt csak kis számú gép esetén az alkalmazása.

Konfigurálása során először biztosítani kell a fent említett egyedi névhasználatot. Létre kell hozni egy közös munkacsoportot a Vezérlőpult > Hálózati és telefonos kapcsolatok mappa megnyitása után a Speciális > Hálózati azonosítás > Tulajdonságok oldalon a "Tagság" szekció "Munkacsoport" rádiógomb aktiválásával. Az itt található mezőbe kell megadni a munkacsoport nevét. Azok a gépek fogják egymást "látni", amelyeknek azonos munkacsoport nevet adtunk, továbbá, amelyek azonos alhálózatban szerepelnek. IP címet kaphat minden gép egy DHCP szervertől - ami beállításainak megfelelően gondoskodik az azonos alhálózatról - de kiosztható statikusan is. Statikus kiosztás a Vezérlőpult > Hálózati és telefonos kapcsolatok > Helyi kapcsolat > Tulajdonságok > TCP/IP protokoll > Tulajdonságok oldalon konfigurálható. Jelöljük be "A következő IP-cím használata" rádiógombot és töltsük ki az "IP-cím" és "Alhálózai maszk" mezőket.
Vegyünk példának egy "C" osztályú IP címet, helyi hálózatban gyakran szokták alkalmazni a 192.168.0.X címkészletet. Alhálózati maszknak mindenhol a 255.255.255.0 értéket kell beírni az IP címek kezdete pedig minden esetben 192.168.0 az utolsó számjegy pedig 1-254 terjedő intervallumból választható.
Összefoglalásul tehát egy TCP/IP protokollt használó NetBIOS hálózat kiépítésének feltételei:
  • Gépenként különböző NetBIOS nevek.
  • Gépenként különböző IP címek.
  • Azonos alhálózat.

Hálózaton belül minden gépre lehet hivatkozni a NetBIOS nevével, de valójában a kommunikáció IP címek használatával történik. A szükséges átalakítást a NetBIOS név-IP cím és IP cím-NetBIOS név között a protokoll automatikusan elvégzi. Lehetnek olyan operációs rendszert futtató gépek, amelyek nem tudnak válaszolni az üzenetszórásokra, számukra van fenntartva az LMHOST fájl (Windows 2000-ben a %systemroot%\system32\drivers\etc könyvtárban). Ebben szöveges formátumban találhatók meg a NetBIOS nevek és a hozzájuk tartozó IP címek.

Parancssorból az NBTSTAT utasítást lehet a kapcsolatok tesztelésére használni:

Indítsunk el egy parancssori ablakot (Start > Programok > Kellékek > Parancssor) és írjuk be:
nbtstat -n
Táblázatos formában megkapjuk a helyi NetBIOS neveket. Típusukat tekintve lehetnek egyediek (UNIQUE - egy számítógép) vagy csoport nevek (GROUP - pl.: munkacsoportok, szolgáltatások). Az állapot lehet "Regisztrált", "Azonosítás", "Ütközés", attól függően, hogy a névregisztráció folyamata milyen fázisban van. Minden névbejegyzés után található egy hexadecimális szám ezek szintén állapotinformációt szolgáltatnak (pl.: 00 - a gép munkaállomás szolgáltatása bejegyezve, 20 - a gép kiszolgáló szolgáltatása bejegyezve, a teljes táblázat a Windows 2000 Server Resource Kit csomagjában található).
nbtstat -c
Kilistázza a képernyőre a NetBIOS gyorsítótár tartalmát.
nbtstat -r
Kilistázza a képernyőre a NetBIOS a névfeloldások statisztikáját. A listában található bejegyzések között szerepel a "Névkiszolgáló által feloldva" sor, ez a WINS kiszolgálókra vonatkozik.
nbtstat -s
Megjeleníti a helyi géphez csatlakozó munkameneteket úgy, hogy a távoli állomást a NetBIOS neve alapján azonosítja.
nbtstat -S
Megjeleníti a helyi géphez csatlakozó munkameneteket úgy, hogy a távoli állomást az IP címe alapján azonosítja. A Windows operációs rendszerekben kevés olyan esettel találkozunk, amikor a kis- és nagybetűk különbözőnek számítanak, az NBTSTAT parancs ezen kevesek közé tartozik.
nbtstat -R
Kiüríti a gyorsítótárat és ismét betölti az LMHOSTS fájlt.
nbtstat -RR
Törli, majd újra regisztrálja az összes névbejegyzést.

Műveletek nem helyi gépen:
nbtstat -a távoli_gépnév
Kiírja a távoli gép névtábláját a " távoli_gépnév" a célgép NetBIOS neve.


Minden parancsra érvényes, hogy paraméterként megadható utána egy időérték másodpercben, ilyenkor nem csak egyszer fut le, hanem végtelen ciklusban az időértéknek megfelelő gyakorisággal. Kilépni a CTRL+C billentyűkombinációval lehet.
Pl.:
nbtstat -s 5
5 másodpercenként kilistázza az aktuális kapcsolatokat.

Nem szóltunk eddig még a nevekre és erőforrásokra való hivatkozásról. Ez a következő Univerzális elnevezési konvenció (UNC - Universal Name Convention) formátumban történik:
\\kiszolgáló\erőforrás
Ahol az erőforrás egy bármilyen NetBIOS megosztás lehet (megosztott könyvtár, nyomtató, stb.).