Windows - Az Unicode szabvány

A Windows operációs rendszerek támogatják az Unicode kódszabványt. Nagyon sok helyen találkozunk manapság ezzel a fogalommal. Cikkünkben bemutatjuk, hogy mi is ez a szabvány.
Unicode
Az Unicode egy világméretű karakterkódoló szabvány. A Windows NT, Windows 2000, 2003 és a Windows XP kizárólag ezt használja rendszer szinten a karakteres és szöveges műveletekhez. Az Unicode szabvány leegyszerűsíti a szoftver nyelvi környezetét, és javítja a többnyelvű szövegfeldolgozást. Alkalmazásainkban használva lehetővé tehetjük a programoknak az univerzális adatcsere lehetőségét, egy egyszerű bináris állományt használva minden lehetséges karakter kódhoz.
Az Unicode szabvány minden karakterhez egy jelentést definiál, szabványosítja a kód viselkedését, egy standard algoritmust nyújt a kétirányú szövegekhez, és kereszt-megfeleltetést definiál más szabványokhoz. Az Unicode által támogatott kódok között van a Latin, Görög, Han, Hiragana, és Katakana. Támogatott nyelveket tartalmaz, de nem korlátozódik a német, francia, angol, görög, kínai és japán nyelvre.
Az Unicode le tudja írni a világ minden karakterét modern számítógépes használatra, magában foglalja a publikáláshoz szükséges speciális karaktereket is. Mivel minden Unicode kód érték 16 bit széles, így lehetséges különválasztani az értékeket egészen 65536 karakterig. Az Unicode megvalósítású függvényeket gyakran széles karakterű függvényeknek nevezzük. Az Unicode 16-bites megvalósítását UTF-16-nak hívjuk. A 8 és 7 bites környezetekkel való kompatibilitás érdekében az UTF-8 és UTF-7 két átalakítása a 16-bites Unicode értékeknek.
A Windows támogat minden alkalmazást, ami akár Unicode, akár általános ANSI karakterkészletet használ. Lehetséges a vegyes használata ugyanabban az alkalmazásban. Az Unicode támogatás megvalósítása egy alkalmazásban nagyon egyszerű, és egyaránt megtarthatjuk egy összeállítását a forrásnak, amiből lefordítunk egy alkalmazást, amely egyaránt támogatja az Unicode vagy a Windows ANSI karakterkészletet.
A függvények úgy támogatják az Unicode szabványt, hogy hozzárendelik szövegüket egy speciális adattípushoz, és különálló csoportját nyújtják a belépési pontoknak és üzeneteknek, hogy támogassák az új adattípust. Makrók sorozata és névbeli korlátozások tiszta átvitelt eredményeznek az Unicode-ba, vagy egyaránt fordítanak nem Unicode és Unicode verziójú alkalmazást ugyanabból a forrásból.
Az Unicode megvalósítás, mint egy különválasztott adattípus szintén lehetővé tesz a fordítónak típus vizsgálatot, hogy biztosítsa, csak Unicode paraméterekkel használhatók azok a függvények, amelyek Unicode szöveget várnak.